Az első két hónap

Már 2 hónap telt el a hajbeültetésem óta. Az első hónap után visszatért az életem a normál kerékvágásba. Ugyanúgy éltem a mindennapjaimat, mint előtte. 

Amire figyelnem kellett, hogy napsütés ne érje a beültetett területet, így egy nyári sapka az állandó partnerem lett. 

Képek az első hónap eredményéről

Az első hónap után az egyedüli kellemetlenség az volt, hogy a donorterület nagyon kipattogott. Ez kb. 1 hónapig tartott, így a második hónap végére ez a kellemetlenség is megszűnt. A beültetett hajszálak nagy része kihullott, ahogy előre megmondták.

A második hónapban

Az első hét

A hajátültetés műtét utáni első héten kellett a legtöbb dologra odafigyelnem. Pár napig félig ülve alvás, 2 óránként spriccelés, ne nyúljak a fejemhez, ne hajoljak…

Éjszaka nem kellett „öntözni” a veteményest, de én biztos, ami biztos alapon ráálltam egy 3 órás periódusra. Az alvásban akkor úgy sem volt nagy örömöm.

Hajbeültetés után egy héttel

 

Macerás volt, de az 5. nap után (amikortól már le lehetett zuhanyozni a fejem, és már nem kellett féltenem alvásnál sem) minőségi ugrás következett be a napjaimban.

Műtéti tapasztalatok - 2. nap

A hajbeültetésem első napját követően otthon nem volt fájdalmam, a beültetett részt 2 óránként spriccelni kellett, ami nagyon jóleső, hűsítő érzés volt. 

Az első pár napban félig ülve kellet aludnom. Hát ezt különösebben nem cifráznám. Egy biztos, megtanultam értékelni a vízszintes alvást. :)

A második műtéti napra már rutinosan érkeztem. A történet ugyanaz volt, csak a a másik oldalról vettek ki hajszálakat, és a hátsó részre ültették be. Na, ez csak elméletileg volt ugyanaz. Lehet, hogy a félig ébren töltött éjszaka, vagy az előző nap „megpróbáltatásai” miatt, de valahogy sokkal nyűgösebb voltam már a legelején. Érzékenyebb volt a fejem már az első 4 órában is. Lassan, de biztosan következett az ebédidő, amit már nagyon vártam. Nem is kellett csalódnom, mind az étel, mind a tálalás patent volt ismét

Hajbeültetési műtétem után

Aztán jött az utolsó rész. Nem vártam, túl akartam lenni rajta. Csak pár órára voltam a két nap végétől. Vígjáték be, indul az utolsó felvonás. Kibírtam! Volt benne röhögés, tűszúrás, jó beszélgetések,   égő fájdalom, de túl vagyok rajta.

Összességében elmondható, hogy nagyon-nagyon figyelmesek voltak velem, a legapróbb rezdülésekre is reagáltak, hogy minél kevesebb kellemetlenséggel járjon ez a 2 nap. Le a kalappal a komplett brigád előtt!